Katz’s Delicatessen – amikor egy szendvicsben több mint száz év New Yorkja van

Van New Yorkban egy hely, ahol tulajdonképpen már azelőtt elkezdődik a történet, hogy bármit ennél. Belépsz az ajtón, kapsz egy kis cetlit, körülötted zaj, emberek, sorok, a pult mögött pedig olyan tempóban szeletelik a pastramit, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A falakon fényképek mindenütt, az asztalok egyszerűek, elegáns éttermi hangulatnak nyoma sincs, és valószínűleg éppen ezért működik az egész.

A Katz’s Delicatessen ugyanis nem akar régi New York-i helynek látszani. Egyszerűen az.

Több mint száz év a Lower East Side-on

A története 1888-ig nyúlik vissza, amikor a Lower East Side még egészen más világ volt. Ide érkeztek tömegesen a Kelet-Európából menekülő és új életet kereső bevándorlók, köztük rengeteg zsidó család, akik természetesen nem hagyták otthon az ételeiket sem.

Hozták magukkal a savanyúságokat, a rozskenyeret, a kolbászokat, a hús tartósításának és pácolásának módszereit, és lassan megszületett az a New York-i deli-kultúra, amelynek mára talán a Katz’s lett a legismertebb túlélője.

A Katz család 1910-ben kapcsolódott be az üzletbe, majd 1917-re kialakult a Katz’s Delicatessen név, amelyet ma már szinte minden New York-rajongó ismer.

Miért lett legenda a pastrami?

Mert ez itt nem két szelet felvágott egy szendvicsben.

A Katz’s marhahúsát pácolják, fűszerezik, füstölik, majd főzik és gőzölik, a kész húst pedig a pultnál kézzel szeletelik. Amikor sorra kerülsz, gyakran kapsz egy kis kóstolót is a szeletelőtől, mielőtt elkészül a szendvicsed.

Aztán fogják a rozskenyeret, rápakolnak egy egészen tisztességtelen mennyiségű meleg pastramit, mustár kerül rá, mellé savanyú uborka, és nagyjából kész is.

Semmi csipesz. Semmi tányér közepére rajzolt szószcsík. Semmi felesleges körítés.

„Send a Salami to Your Boy in the Army”

A Katz’s azonban nemcsak a pastramiról lett legenda.

A második világháború idején vált híressé a „Send a Salami to Your Boy in the Army” szlogen. A tulajdonosok fiai katonaként szolgáltak, a család pedig arra biztatta a vendégeket, hogy küldjenek szalámit a fronton szolgáló katonáknak.

A mondat annyira összenőtt a hellyel, hogy évtizedekkel később is a Katz’s történetének része maradt.

Amikor Hollywood is besétált az ajtón

Aztán 1989-ben Hollywood is megtalálta a helyet.

Itt forgatták a Harry és Sally egyik leghíresebb jelenetét Meg Ryannel és Billy Crystallal. Az asztalt ma is jelölik, fölötte pedig ott a felirat:

„Where Harry met Sally… Hope you have what she had!”

Azóta természetesen turisták tömegei keresik ugyanazt az asztalt, és próbálják lefotózni azt a helyet, amely néhány percnyi filmjelenettel bekerült a filmtörténetbe.

A cetli, amit jobb nem elveszíteni

Nekem pont az tetszik a Katz’sban, hogy mindezek ellenére nem lett belőle múzeum.

Persze ma már világhírű. Turisták állnak sorban előtte, pólót lehet venni, mindenki fotózza a pastramis szendvicset, de közben odabent még mindig megmaradt valami abból a régi Lower East Side-i világból.

Még a furcsa cetlis rendszerük is él.

Belépéskor kapsz egy ticketet. Arra kerülnek a rendeléseid, kifelé pedig az alapján fizetsz. Ezt a kis papírt érdemes nagyon vigyázni, mert ha elveszíted, annak külön díja lehet.

Nem csak egy szendvics

Talán ezért érdemes legalább egyszer bemenni akkor is, ha egyébként nem rajongsz a pastramiért.

Mert amikor ott ülsz egy hatalmas szendvics előtt, körülötted csörömpölnek a tányérok, kiabálnak a pult mögött, melletted turisták fényképeznek, néhány asztallal arrébb pedig valaki csak beugrott ebédelni, akkor egy kicsit megérted, milyen lehetett az a New York, amelyet ma már egyre kevesebb helyen lehet megtalálni.

És igen, egy pastramis szendvics ma már egyáltalán nem olcsó mulatság a Katz’sban.

De itt nem csak két szelet kenyeret és egy halom húst veszel.

Hanem beleharapsz több mint száz év New Yorkjába.